John 11

És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. ^a1És sokan hivének ott ő benne. ^b 2

Lázár feltámasztása

3Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. ^c 4Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. ^d 5Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. ^e 6Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. ^f 7Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. ^g 8Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. ^h 9Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 10Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? ⁱ 11Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 12De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 13Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. ^j 14Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 15Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 16Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. 17És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! ^k 18Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. ^l 19Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. ^m 20Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; ⁿ 21És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. ^o 22Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. ^p 23Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 24De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 25Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. ^q 26Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. ^r 27Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; ^s 28És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 29Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. ^t 30És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 31Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. ^u 32Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. ^v 33A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. ^w 34Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. ^x 35Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. 36És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! ^y 37Könnyekre fakadt Jézus. ^z 38Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! 39Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 40Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. ^aa 41Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 42Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? ^ab 43Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. 44Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. ^ac 45És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! ^ad 46És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. ^ae 47Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

A főpapok tanácsa Jézus élete ellen

48De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala. ^af 49Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. ^ag 50Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. ^ah 51Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. ^ai 52Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. ^aj 53Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; 54És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. ^ak 55Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. ^al 56Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival. ^am 57Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak. ^an